sorozatjunkie.hu - kritika

kritika at Sorozatjunkie

Sorozatjunkie.hu Spined HTML

kritika at Sorozatjunkie login | főoldal winnietwit humantwit GYIK Kapcsolat Kibeszélők Médiaajánlat Vendégbloggerkedés Posts filed under 'kritika' The Good Doctor: kezdett a 2. évad 2018. 10. 01. 18:33 - Írta: Shannen 1 scuttlebutt | kategória: kritika A tavalyi országos évad egyik legerősebb újonca egyértelműen a The Good Doctor volt, ezt a kritikák és a nézettség is alátámasztotta. A siker kulcsa nagyrészt Freddy Highmore  alakításában és az általa megformált autista és savant-szindrómás Dr Shaun Murphy karakterében keresendő. Ő a lelke a sorozatnak. A probléma ott van, hogy a többi karakter közel sem annyira érdekes (szemben például a szintén tavalyi és szintén kórházas The Resident-tel.) A második évad kezdése erre jó példa volt. Egy korábbi állandó szereplőtől ugyanis elbúcsúztunk, és bár a készítők megtehették volna, hogy ezt képernyőn kívül intézzék, mégis szerves részévé tették az évadnyitónak. Kár, hogy minden igyekezetük ellenére, nem sikerült átérezni a búcsú súlyát semelyik fél részéről. Nemcsak ezt az egy változást hozta az új évad. A kórház szervezeti felépítésében is átrendeződések történtek, amelyek több szempontból is komoly hatással vannak vagy lesznek Shaun személyiségére és munkájára. Ami viszont úgy tűnik nem változik (szerencsére), az a felemelő, érzelmes sztorik bemutatása. Összességében egy tipikus The Good Doctor-epizódot láttunk, ráadásul a jobbik fajtából, miközben kicsit új alapokra is helyezték a sorozatot. A tovább mögött röviden, kisebb spoilerekkel folytatom. Tovább… A Grey’s Anatomy folytatásában 2018. 10. 01. 18:06 - Írta: winnie Add scuttlebutt | kategória: kritika Másnak is bejött a kezdés? Itt írtunk az évadnyitóról, ami dupla élvezet volt, de a folytatás már csak egy résszel csütörtökön érkezik, és a tovább mögött megnézhető a promója. Tovább... 9-1-1: kezdett a 2. évad 2018. 10. 01. 17:00 - Írta: human 2 comments | kategória: kritika Rosszat továbbra sem tudnék mondani a sorozatra, mert abban amit felvállal, egész jónak tűnik, csak nekem nagyon nem ez a világom. De lássuk, miképp kezdett az életmentős 9-1-1. A “bevált recepten ne változtass”-elv jegyében hiába indít egy hatalmas katasztrófahelyzettel az évad (a skálán 7-es fölötti földrengés Los Angelesben), mégis jól elkülöníthető “kis” mentésekből áll az egész nyitóny. Emberi szinten maradva a drámával és az akcióval, csak némi látványt bedobva. Az előzetesekkel ellentétben a konkrét részekben már jobb volt a látvány. Persze, néha sikított a CGI, meg az aszfalt törése neccesen nézett ki, de ez nagyjából 1 percet jelent, a többi pedig elég profi. Ezt azért emelem ki, mert a trailerek engem teljesen letörtek, alig akartam a rész elé ülni, de felállva egyáltalán nem ezt találtam bennük problémásnak, persze csak ha túllépek a bevált sorozatos “rejtegetésen”, ahogy meg szokták oldani az ilyesmi látványt. A fő bajom az, hogy ez nekem nem igazi történetmesélés. Rövid kisfilmeket kapunk, amiket lazán összefűznek. Még itt is. Aki oda van az érdekes vészhelyzetekért, némelyik erőteljesen a valóságból van véve, mint a cementes, azt semmiképp sem akarom lebeszélni. A földrengést felvezető ügyek között még nekem is akadt olyan, amire azt mondtam, hogy wtf. Ellenben amikor a már (az ezek szerint) legalább 3 részt felölelő hatalmas esemény is így van szétszedve, az már tényleg nem tetszik. A másik pedig, és ez lehet apróságnak fog tűnni a korrekt rendezés és látvány mellett: ki a fene a zenei szerkesztő és keverő? Utolsó pillanatban nem engedélyezték a dalokat, vagy mi volt itt? Iszonyat ritmustalan, a beszéddel egyensúlyt találni képtelen felvezető és utána később meg értelmező montázst kapunk. Teljesen elhibázzák vele az országos tévés, “most kifacsarjuk a szíved” magasságokat. Mondanám, hogy jött új szereplő Jennifer Love Hewitt személyében, de igazából a legklisésebb történetet kapta eddig. Lehet, hogy kibontják, bár így elnézve a sorozatot, ez nem fog sokat jelenteni. És ha már karakterek: a zsaru csaj “a tűzoltó naptár szexista, ráerősít a társadalmi” akármikre (feminista?) egyenszöveg után fél másodperccel folyatja a nyálát a félmeztelen, erre a zenére mutogatott tűzoltóra, az mi a fene volt már? Mivel egy igazi #metoo pillanat után szó szerint cliffhanger a kezdés vége, teljesen érhetően, így kíváncsi vagyok, mennyire várják az emberek a ma esti folytatást. De ez is csak a profizmust sugallja, mivel még bennem is felmerült, hogy megnézzem a következő epizódot. The Good Place: kezdett a 3. évad 2018. 09. 30. 20:20 - Írta: Shannen 7 comments | kategória: kritika Dupla epizóddal tért vissza az országos kínálat (egyik) legkreatívabb komédiája, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta. Az évadkezdés nemcsak remek átvezetésként működött az előző évadvégi csavar feloldásával, de a kezdő két rész úgy tűnik jól meg is alapozta az idei etapot. Vagy legalábbis az évad első felét, ugyanis ismerve a készítőket, idén is biztos lesz még bőven csavar a sztoriban. A megszokott kreativitás (új kedvenc szereplőm a béka rajongó, koffeinmentes antianyagot kortyoló ajtónyitogató) és a sziporkázó egysorosok most sem hiányoztak, azonban a The Good Place másik nagy erősségére, a karakterek egymás közötti interakciójára kellett egy kicsit várni. Számomra nagyjából mindegyik karakter önmagában is szórakoztató, de tudom, hogy nem minden néző van ezzel így. Amikor azonban együtt van a csapat vagy annak bármelyik része tulajdonképpen bármilyen felállásban az nagyon tud működni. Erre jó példa volt az évadkezdés. És hogy pontosan miért, azt a tovább mögött spoilerekkel folytatom. Tovább… Pilot-mustra: FBI – 1×01 2018. 09. 30. 18:50 - Írta: winnie Add scuttlebutt | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra (A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Szóval Dick Wolf megint gründolt egy olyan (krimi)sorozatot, aminek rém generikus a címe és végtelen számú spinoffnak ágyazhat meg, csak egy várost kell hozzá biggyeszteni. Most már csak az a kérdés, hogy miben különbözik az FBI mondjuk a Law & Order-szériáktól. FBI – 1×01 – 6/10 A Law & Order-sorozatokat a világ legtipikusabb krimijeiként szoktam emlegetni, mert kimondva is egy sémát követnek, és ez is a sikerük titka: nem sok bennük a nyomolvasás, mint a CSI-okban, inkább az egyik kikérdezéstől a másikig mennek, mindig felvesznek valami új infót, ami révén új kikérdezés jön (és közben bonyolódik a sztori is). Azonban valójában az L&O nagyon nem tipikus, ugyanis az volt a találmánya, hogy miután megvan a tettes (sokszor a 20. percre), következik a bírósági tárgyalása, hiszen míg a legtöbb krimiben, amikor csattan a bilincs, elkönyveljük a hepiendet, ezekben a sorozatokban megmutatták, hogy közel sem biztos, hogy börtönbe kerül az elkapott illető. Nos, az FBI-ban ugyanúgy ketten járják a helyszíneket, de ebben nincs ilyen plusz. (A kettő egyike Missy Peregrym, akit jó látni egy idősebb karakterként, sokkal komolyabb szerepben.) Van azonban egy nagy FBI-apparátus, amiből kiderül, hogy annak ellenére, hogy ketten vezetik a nyomozást, ők azok, akik akcióközelben vannak, de mögöttük kőkemény fogaskerekek forognak, és az egyik kiemelt szereplő ezt a több százas gépezetet irányítja. És mivel az FBI-ról van szó, a pilot sem egy szimpla gyilkossággal foglalkozik, hanem egy több tucat életet követelő robbantás elkövetőjének erednek a nyomába, sok másik ügynökséggel együtt. Az nagyon hamar kiderül, hogy ez nem egy vidám, vicceskedő sorozat lesz, Dick Wolf nem kegyelmez, már az első percekben végez egy aranyos kisgyerekkel – írnám, hogy ő aztán tudja, hogy mi kell a nézőnek, de biztosan ez kell? Ez a komor hangulat, a nagyon erős (megint Law & Order-párhuzam) zenei aláfestéssel együtt végig jelen is van a pilotban. Az FBI pilotja kifejezetten dinamikus volt, és nem azért, mert esetleg akcióztak benne. Valahogy még a párbeszédes jelenetek is elég gyorsan gördültek, amikor pedig mozgásban voltak, akkor végképp jó volt a tempó. Kellemes változatosságot jelentett az is, hogy nem a megszokott volt a nyomozás stílusa, hiszen egyrészt megfigyelések is voltak a kezdésben, másrészt a kikérdezések általában nem tanúkra szorítkoztak, hanem főként bűnözőket szorongattak meg, és próbáltak kiszedni belőlük ezt-azt. Az efféle infószerzést a Magnum PI esetében kipécéztem, de itt nem csak “hívjuk fel” és kész, hanem alaposan megírt kihallgatások vannak, vagyis az írók nem lazázzák el a dolgot. Ráadásul ezek a kihallgatások lehetőséget nyújtanak némi karakterizálásra is, hiszen ugyancsak a Law & Order-es szellemet továbbgörgetve, az FBI sem magánéletezik, nem megyünk haza a szereplőkkel, szinte minden beszélgetés az üggyel kapcsolatos, szóval azokon belül kell a szereplőket is közelebb hozni a nézőkhöz. Nem tapsikoltam a pilot hatására, de korrekt volt, hisze mindig szeretem, amikor a rész játékidejének 40 percéből 35-40 percet szentelnek az éppen aktuális bűnügynek, és nem romantikázással, évődéssel, barátkozással vagy ebédeléssel megy el az idő. Manapság már ez jelenti a kivételt, amikor lecsupaszítják a műfajt, lenyesegetik a felesleget, kihajítják a sallangot, a színészek játékára bízzak a karakterek megteremtését. Ahogy azt már megszokhattuk a LO-franchise-ban, az egyszerűnek induló ügy sokkal komplexebb (és ördögibb), mint azt elsőre gondolnánk (ennyit tesz, hogy nem csak 10-20 perc a nyomozás), és érdekes látni, ahogy az első és második tévút, zsákutca után kezd kirajzolódni a big picture. A szappanfaktor nélkül az FBI sem a Chicago-sorozatokhoz fog hasonlítani, hanem a Law & Order-ekhez, gondolom ez totálisan epizodikus jelleget is fog jelenteni, ami átívelhet, az a mikronnyi magánéleti szál, mert annyit azért tudunk, hogy Missy Peregrym karaktere (elég beszédes, hogy csak a 35. perc körül esett le, hogy nem is tudom a keresztnevét, és ahogy nézem, ez nem az én figyelmetlenségem volt, tényleg akkor említik először) erősen gyászol valakit. Grey’s Anatomy: kezdett a 15. évad 2018. 09. 29. 20:36 - Írta: Deny 10 comments | kategória: kritika Megkezdődött a Grey’s Anatomy 15. szezonja, amit még kimondani is durva. Nem titok, hogy a sorozat mindig is kiemelkedő nézettséget szállított, de néhány éve álmodni sem mertem volna, hogy ilyen sokáig húzza majd, hiszen annyi írói húzás/komoly szereplőtávozás történt már, amelyek simán bedönthették volna, arról nem is beszélve, hogy kábé a 8. évad óta izgulhatunk azon, hogy Ellen Pompeo mikor dönt úgy, hogy leteszi a szikét. Most pedig ott tartunk, hogy tavasszal, a 15. résszel hivatalosan is megdől az ER rekordja, és a Grey’s Anatomy veszi át a leghosszabb orvosi dráma trónját. Abba is nagyon kemény belegondolni, hogy a sorozat már többet élt, mint nagyágyú évfolyamtársai (Lost és Desperate Housewives) együttvéve. Na, de térjünk a tárgyra. Lássuk, mit tartogatott a dupla premierrész. A tovább mögött spoilerekkel folytatom. Tovább… Pilot-mustra: The Cool Kids – 1×01 2018. 09. 29. 17:18 - Írta: winnie 3 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra All right, everybody just relax, act like we have Alzheimer’s. Nem hitem volna, hogy a FOX szállítja majd az első idei országos újonc komédiát, ami kellemes meglepetés okoz. Eleve nem nagyon indított be, hogy pár veterán komikus lesz a középpontban, de a szkepticizmusom fő oka egyértelműen a többkamerás jellege volt – ilyenkor mindig leírom, hogy nem nagyon jön be ez az élő közönség előtt rögzített komédiaműfaj. Szóval, ha egy efféle iránt már visszafogottan lelkesedem, akkor az nagyon nagy szó. THE COOL KIDS – 1×01 – 6/10 Egy idősek otthonában játszódik a sorozat, ahol meghal egy 4 fős baráti társaság oszlopos tagja, és a gyászra készülő társak közé kéretlenül is bepofátlankodik egy újonnan érkezett figura. A helyzetet csak komplikálja, hogy a baráti társaság férfiakból állt, a jövevény pedig egy nő. Nem is nagyon örülnek annak, hogy az asztalukhoz ült, de idővel rájönnek, hogy az ő társaságában sokkal több móka és hámból való kirúgás várhat rájuk. A The Cool Kids (mely cím ugye az iskolai “menő gyerekek” klikkjére utal – nem mintha erről lenne szó) azok szitkomok közé tartozik, melyet a poénok minőségén túl sokkal hangsúlyosabban meghatároznak a színészek, illetve a karakterek, márpedig ezen a szinten abszolút betaláltak nálam. Pedig eskü, hogy nagyon szkeptikus voltam, de nagyon jók a dinamikák, a reakciók, a veteránok időzítése is legtöbbször tökéletes. Mondjuk a fenti inkább a színészekre vonatkozik, mert a karakterek még nem nagyon tisztultak le bennem (vagy legalábbis nagyon egypoénosak, ami nem baj, a pilotba ennyi fér bele) – sőt, egyelőre inkább David Alan Grier és Leslie Jordan emelkedik ki, de tényleg jó az összhang közöttük, és olykor még merészebb poénokat is elsütnek. Annak ellenére volt pozitív élmény a The Cool Kids kezdése, hogy nem nagyon van benne újítás, teljesen klasszikus a felállás és a tálalás is (még fizikai komédia is akad benne!), az pedig alapból vicces, ahogy az idősek fiatalosan próbálnak élni, és az életkorukra nem annyira jellemző kalandokba bonyolódnak, de még véletlenül sem mondanám, hogy az írók mindez rutinból intéznék el. – You guys remember when I lost my wife to the big man upstairs? – I thought your wife left you. – She did… for the retired football player who lived in the penthouse. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy az idősotthon vezetőként jelenlévő Artemis Pebdani is remek bemutatást kapott (a jelent végén a szóváltása David Alan Grier-rel a legjobb az egész epizódban), és a csak egy-két jelenetre feltűnő öregekkel is elég jól elbohóckodtak, nem félnek gúnyt űzni az idős korból és tipikus szokásokból, vagy ironizálni azokon. Egyedül a főcím és a részeket elválasztó vis-szerű képsorok nem jöttek be, amiken retró, öregemberes felvételeket látunk, nem mintha bármit is számítana. Szóval kifejezetten meglepődtem, hogy ennyire pozitívan láttam a sorozatot, és a The Cool Kids-nek simán megvan az esélye arra, hogy idén ez lesz a szokásos módon egyetlen, nézős többkamerás szitkomom. Pilot-mustra: Murphy Brown – 11×01 2018. 09. 29. 14:07 - Írta: winnie 4 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra Think surpassing you tweet, Mom. Shows have been canceled for less. Nem fogom elintézni azzal a CBS 20 év után feltámasztott klasszikus komédiáját, hogy azért nem jött be, mert nem ismertem az eredetit (itt nézhető, ha valakit érdekel) és egy kicsit sem érdekelt a folytatás, hiszen az, hogy az általam, számokban nyilván nem kifejezhetően (0% vs 0%), mégis sokkal kevésbé várt Roseanne rebootja abszolút bejött, végignéztem a teljes első évadot. A Murphy Brown viszont totál érdektelen volt. MURPHY BROWN – 1×01 – 2/10 Már az olyan külsőségek sem voltak annyira nyerők, mint a majdnem 30 perces játékidő, illetve az, hogy a közönség (vagy “közönség”?) nevetése a leggagyibb, magyar szinkronos konzervkacajokat idézte, amikor mindig ugyanazt a track-et teszik a poénok alá, nem pedig az eredeti, élőt. Fura mód később már élőbb volt a közönség, de ez a szitkom minden porcikájával a 90-es években ragadt. És ezen az sem változtatott, hogy élő Twitter-anyázásba bonyolódott benne a főszereplő az amerikai elnökkel. A Murphy Brown egy tévéműsoros komédia, melynek kábeles reggeli hírmagazint vezető főhőse egy elég erős politikai nézőponttal rendelkező tényfeltáró újságíró. Legalábbis az volt a 30 évvel ezelőtt indult eredetiben, és nyilván most is az. Ő szedi össze régi csapatát, hogy a két éve megváltozott amerikai viszonyok közepette ismét hallathassa a hangját. Mert Donald Trump győzelmét ő is nagyon megszenvedte. Lelkileg. Értelemszerűen az ember előnnyel indul, ha rég nem látott ismerősként köszöntheti ezeket a csapattagokat, üdvözölheti a karakterek között rég nem látott dinamikák ismételt elővételét – ez az, amiből én kimaradtam nagyon, de ettől függetlenül azért találhattam volna legalább egy visszatérő szereplőt nem érdektelennek vagy irritálónak. (A két “újonc” sem volt annyira vicces, de velük nem volt bajom, talán azért, mert az egyiküket például a Limitless, a másikukat pedig az Atypical főszereplőjeként már ismertem.) A hírműsoros, munkahelyi komponens mellett egyébként van egy családi szitkomjellege is a sorozatnak, hiszen az egyik új szereplő nem is annyira új, hiszen az anyasorozatban is lett gyereke Murphy Brown-nak, itt pedig a fiú már felnőtt, ráadásul tévés, ráadásul pont ugyanabban az idősávban kap műsort, mint az anyja – a Wolf Network-ön, ahol az egyetlen liberális hang lehet. A sorozat természetesen erősen támaszkodik a politikai poénokra, amikből sokaknak nem lehet elege (én is nézem rendszeresen a Last Week Tonight-ot, a Closer Look-ot vagy Bill Maher-t), de bármennyire is próbál aktuális maradni a Murphy Brown, egy bizonyos fáziskésése biztosan lesz, így poénok terén sem nagyon tud friss maradni. (Azért volt benne egy vicces címeo.) De ami a nagyobb gond, hogy sokkal hangsúlyosabb a pilotban az, hogy a főhős mennyire dühös a kialakult helyzetre, de annak ellenére, hogy nyilván érthető, hogy sokan így reagálnak, ennyire negatív nézőpont kíséretében sokkal nehezebb betalálni a poénoknak, és nem is nagyon kerül sor erre. Pár tipikus, ezerszer hallott riposzton kívül a saját ötletek csak halkat pukkannak. Lehet, hogy inkább indulatok helyett ésszel kellett volna közelíteni? Mármint az írók nyilván ezt tették és a karakter természetéből fakad az indulatosság, de… Ha a Roseanne hazai fogadtatásából indulok ki, akkor a Murphy Brown sem fog sok junkie-t érdekelni, de szerintem nem is baj. Maximum a politikai humor megszállottjai találhatják felhőtlenül szórakoztatónak. Én szerintem már a második esélyt sem fogom megadni neki. Pilot-mustra: Magnum P.I. – 1×01 2018. 09. 29. 10:53 - Írta: winnie 3 comments | kategória: 2018/19,kritika,pilot-mustra (A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Úgy tűnik, nálam ez az ismert IP-n alapuló sorozat is megy a többi közé, hiszen a(z ugyancsak CBS-es) Hawaii Five-0-tól a MacGyver-ig, vagy a filmesek esetében a Lethal Weapon-től a Rush Hour-ig, szinte mindegy próbálkozás ugyanarra a sorsra jutott. Teljesen vállalható a sorozat, amiben szimpatikus szereplők vannak, azonban manapság csak ennyi nem elég, hogy megragadjon. Épp ezért, ha nem tudnám, hogy milyen nézettséggel nyitott az új Magnum, azt mondanám, hogy tuti, megtalálja a közönségét, főleg, hogy Justin Lin-ék olyan kezdést rittyentettek a pilotnak, ami előtt papíron ott kell ragadnia a nézőnek: most komolyan, az AC/DC-s Thunderstruck-kal és egy kvázi az űrből történő HALO-ugrással nyitunk. (Más kérdés, hogy a Magnum-ot várók erre felvonhatták a szemöldöküket, de pár perc múlva meg is nyugodhattak.) MAGNUM P.I. – 1×01 – 5/10 A reboot pontosan arról szól, amiről az eredeti, és ahogy olvasom, még a pilot is hasonló történetet dolgozott fel. A helyszín Hawaii, a főhős egy magánnyomozó, aki egy sikeres író birtokát őrzi mellékállásban egy gondnok társaságában. Az ügyei megoldásában pedig két katonacimborája segít, az egyiknek egy helikopteres biznisze van, a másiknak meg egy tengerparti klubja, de leginkább jó kapcsolatai. A sorozat négyük dinamikájára, a festői környezetre és annak hangulatára, valami az akciójelenetekre épül, amikből már a pilotban is van bőven, ugyanis egy barát elrablásának ügyében kezd el nyomozni a kis csapat, hogy kiderítsék, mi is áll a háttérben. Aki nincs oda a nyomozós sorozatokért, annak nem kell félnie, a Magnum P.I. nem az, inkább akciózós móka (autós üldözés, lövöldözés, verekedés), és többek között épp ezért tudtam, hogy nem nekem való, mert én oda vagyok a krimikért. Itt nyilván van egy rejtély (nem annyira a ki tette?, hanem a miért tették?), azonban nincs okoskodás vagy dedukció, nekem pedig a hackerkedős elven való előrejutás sosem volt a kedvencem. (Arra gondolok, hogy amikor valami akadály tornyosul a nyomozó előtt, akkor a Magnum-ban “varázslatosan” megkapjuk a következő nyomot: vagy betöréssel, vagy egy ismerős megkérdezésével (mert Rick mindenkit ismer), vagy egy MI6-os kontakt felhívásával. Vagy hackerkedéssel, csak lesz majd ilyen is. Ezzel mindössze az a gondom, hogy nem kényszeríti agyalásra az írókat, írnak valami zsákutcát, majd azonnal megmutatják a kiutat, nincs semmilyen következtetés vagy fonalas felfejtés, nem kell agyalniuk.) Nyilván, ahol nincs krimi, ott nem is kellene keresnem, főleg, ha a Magnum deklaráltan ilyen, azonban ennek ellenére még így is bőven kap képernyőidőt ez a mechanika is (ráadásul a zsaruk konstans akadékoskodásának kíséretében), ahelyett, hogy mondjuk egymás mellé raknának két szereplőt, és a közös munkájuk során maximumra tekernék a karakterizációt. Mert, mint a Hawaii Five-0-ban, itt is a főhősökre kell építeni, minél több időt velük tölteni, ugyanis, mint írtam, ők tényleg szimpatikusak, de sokkal hús-vérebbek lesznek, ha jobban megismeri őket a néző. (Mert az nem elég, hogy Rick pár másodpercig táncikál, szóval értelemszerűen a pilot után leginkább Higgins volt az, akit megtudtam kedvelni, belőle elég sok minden át is jött, a stílusától kezdve a badass-ségig.) Akinek humoros akciózás és sok eyecandy (főleg a tájra, a vízre, az autókra gondolok és a szép felvételekre) kell, annak tökéletes kikapcsolódás lesz a Magnum, mert ártalmatlan, s mint írtam, teljesen vállalható a sorozat, amelynek a karaktereivel sincs gond, idővel meg fogja szeretni őket a néző. Aki többet, esetleg komolyabb krimit keres (most komolyan, van ilyen?), annak erősen felejtős, legalábbis a pilot alapján. Mondhatjuk azt is, hogy ugyanúgy limonádé, mint amilyen az előd volt. És annak ellenére, hogy felújításról van szó, természetesen a régi sorozat ismerői (én passzolok, már nagyon régen láttam, alig emlékszem valamire) is kapnak utalgatásokat, játékos kikacsintásokat, és nem csak a kocsival kapcsolatban. Bár az nekem kissé túlzás volt, hogy egy ilyen könnyed hangulatú darabban, az egyik szereplő, ha jól rémlik, hidegvérrel lelőtt egy másikat. The Gifted: kezdett a 2. évad 2018. 09. 28. 21:50 - Írta: superpityu 4 comments | kategória: kritika Egy éve a The Gifted elég várós sorozat volt, aztán pár epizód alatt kiderült, hogy nem igazán tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Pedig az X-menek eltűnése utáni időszakról szóló sztori nagyon jól is elsülhetett volna. Sajnos nem lett az egész több tisztes iparosmunkánál, de talán idén kikupálódik a sorozat. Mert a premier alapján erre megvan minden esély. Engem egészen meglepett a nyitány. Meglepően érdekesen tárták elénk a finálé utáni felállást, miközben kicsit jobban próbáltak mélyíteni pár karaktert. Igaz ez nem sikerült olyan jól, de azért nagyjából jól helyezték el a súlypontokat a szereplőkön. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. Tovább… This Is Us: kezdett a 3. évad 2018. 09. 28. 20:20 - Írta: winnie 9 comments | kategória: kritika – You need to talk to him. – And say what? – Tell him to “get the hell off of Beth’s cousin surpassing I skiver you in the face. Az első percekben megijedtem, hogy túlságosan is felhozós, a múltat felelevenítős epizód lesz a 3×01 (bár a nyitány szöget ütött a fejembe, hogy vajon mi célt szolgálhat), hogy szintre kerüljünk a nyár után, de kőkeményen belevágtak a közepébe a múlttal, jelennel és a jövővel, és persze a This Is Us-ra annyira jellemző hol erőteljes, hol pedig nagyon mosolygós jelenetekkel. Ez megy talán a legjobban a sorozatnak, a különböző komponensek megfelelő adagolása. Vannak ugyan részek, ahol az egyik vagy a másik van túlsúlyban, de összességében a dráma, a humor és a rejtély nagyon jó arányban van jelen, és ez teszi annyira szerethetővé a sorozat. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább… The Resident: kezdett a 2. évad 2018. 09. 28. 18:50 - Írta: winnie 5 comments | kategória: kritika Feel the heart. Be the heart. Az megvan, hogy a Grey’s Anatomy-nek egy zuhanyzós, kvázi szexjelenet miatt kezdődhetett el a héten a 15. évadja? Na, a The Resident készítői megtanulták a leckét, gondolták, hogy ők is így szerezhetnek nézőket. Ráadásul, mivel a 9-1-1-t kapta meg felvezetésnek, ezért egy event (ÁRAMSZÜNET!), vagyis berántósnak szánt epizóddal kezdett a FOX kórházas drámájának a 2. évadja Kár, hogy ebben a részben igazából csak a kórházas műfajt domborították ki, azt csak nagyon minimálisan, hogy miért volt eleinte egyedi a sorozat – és az az igazság, hogy tartok is attól, hogy a folytatásban el fogja veszteni az identitását a The Resident, és tipikus orvosi szériává válik. (Mondjuk ettől már az első szezonban is féltem, mert azért annyi bürokratikus defekt nem lehet, hogy ne fulladnának repetitivitásba.) Ezt kifejezetten sajnálnám, mert ha nem tudtam volna, hogy a 2×02 minden bizonnyal már nem csak kórházas akciózásról fog szólni és jönnek az új szereplők, akkor ezzel a premierrel ki is szálltam volna a sorozatból, de így még nemiképp bizakodom. A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább… Previous Posts Kezdett a ManifestVajon van még igény ilyen fajta misztikus átívelősre, mint amit a Manifest képvisel? Magnum felújítvaNincs bajusz, van női Higgins, és rengeteg amortizált Ferrari karosszéria. Vajon elég néző is akad majd? “We had a job to do.” – The Americans Merre tart - Spoilerkarantén – 2018-as magyar premierdátumok – 2018-as premierdátumok – A többi sorozat kibeszélője – JAws A mi kis falunk 3. évad A Million Little Things 1. évad American Horror Story 8. évad Attack on Titan 3. évad BattleBots 3. évad Better Call Saul 4. évad Big Brother US 20. évad Bodyguard 1. évad BoJack Horseman 5. évad FBI 1. évad Fear The Walking Dead 4. évad Forever 1. évad Game of Thrones 8. évad (SPOILER) God Friended Me 1. évad I Feel Bad 1. évad Lethal Weapon 3. évad Magnum P.I. 1. évad Maniac 1. évad Manifest 1. évad Mayans MC 1. évad New Amsterdam 1. évad Norm Macdonald Has a Show 1. évad Paradise PD: vége az 1. évadnak Rel 1. évad Shameless 9. évad Single Parents 1. évad Sorry For Your Loss 1. évad Steins;Gate 0 1. évad Survivor 37. évad Survivor HUN 4. évad The Big Bang Theory 12. évad The Deuce 2. évad The First 1. évad The Gifted 2. évad The Good Cop 1. évad The Last Ship 5. évad The Outpost 1. évad The Purge 1. évad The Resident 2. évad This Is Us 3. évad You 1. évad Friss filmbuzi Subscribe to RSS headline updates from: Powered by FeedBurner Kategóriák 2006-07 (44) 2007/08 (72) 2007/08 finálék (31) 2008/09 (45) 2008/09 finálék (64) 2009/10 (80) 2009/10 finálék (97) 2010/11 (114) 2010/11 finálék (87) 2011/12 (196) 2011/12 finálék (82) 2012/13 (241) 2012/13 finálék (80) 2013/14 (330) 2013/14 finálék (80) 2014/15 (397) 2014/15 finálék (79) 2015/16 (372) 2015/16 finálék (86) 2016/17 (369) 2016/17 finálék (100) 2017/18 (322) 2017/18 finálék (86) 2018/19 (135) 2019/20 (1) a hét dumája (126) a hét idézete (390) a hét kérdése (1,313) ajánló (2,910) amerikai nézettség (2,472) Anglia lecsap (1,843) animáció (975) anime (53) antológia (514) arcok (18) Ausztrália megmutatja (237) Az Újság (38) az év híre (262) Ázsia sorozatozik (125) ütős koncepció (8) baki (53) bulvár (33) cancel krónika (13) crossover (120) díjátadó (424) doku (304) dvd (807) elmélkedés (527) Európa is létezik (531) fogalmak (82) fun (1,792) hazai termék (538) hétfői mészárszék (64) hírek (6,236) ilyenek voltak (70) insider (266) interjú (13) játék (300) kampány (3,910) Kanada odavág (486) kandi (286) kaszaindex (37) könyv (128) kütyü (13) klasszikus (14) kritika (7,860) magyar hírek (832) magyar jelenlét (237) magyar nézettség (790) méltatlanul elfeledett (18) méltatlanul hanyagolt (32) merre tovább (112) minisorozat (315) moment of eyeful (420) moment of zen (109) mozifilm (384) nem besorolt (2,674) nosztalgia (16) pilot-mustra (1,794) podcast (24) régiség (3) röpke-kritika (87) reality (1,928) retró (44) sajtószemle (119) Snake olt! (15) sorozatsorsok (10) standup (111) szappanopera (3) szavazás (461) szinkron (364) szitkomajánló (14) szolgálati közlemény (104) találkozó (20) talkshow (1,321) tévéfilm (70) toplista (77) vetélkedő (217) video (17,109) weblap (108) websorozat (338) A költözés nem jöhetett volna létre Pocok segítsége nélkül. A nem hibátlan designt a Yummie kreatív ügynökség szállította. 19-RE JUNKIE-T HÚZOKrandom bejegyzés a blogról BEAR?